Hírek

Az eseményre egybegyűlteket Dr. Pauk János biológus, a Gabonakutató Nonprofit Kft. tudományos tanácsadója köszöntötte.  Bevezetőjében kiemelte, Simonné Dr. Kiss Ibolya a röszkei tanyákról jutott el a Magyar Agrártudományi Egyetemre.

Tanulmányait a Mezőgazdaságtudományi Kar Keszthelyi Osztályán kezdte, az átszervezések után Budapesten folytatta, majd Gödöllőn szerzett mezőgazdasági mérnöki oklevelet 1952-ben.  

Szoboravató beszédében Dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora elmondta, különösen nagy öröm egy agrárkutatónak emléket állítani Tessedik Sámuel városában, a magyar agrároktatás egyik bölcsőjében. Felidézte, hogy az 1700-as évek végén itt, az Alföldön, egy evangélikus lelkész, a Dunántúlon, Keszthelyen pedig Festetics György gróf indította el az agrárképzést, felismerve, egyre több tudásra van ahhoz szükség, hogy a földből meg lehessen élni.

Szarvason a múlt században jött létre az az öntözési, rizstermesztési telep, amely megalapozta az itteni rizskutatást és termesztést, majd az egész világon ismertté tette a város nevét. Olyan települések mellé iratkozott fel ilyen módon Szarvas, mint Mosonmagyaróvár, Keszthely és Gödöllő. Ebbe a munkába és miliőbe kapcsolódott be Simonné Dr. Kiss Ibolya az 1950-es években.

A szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézethez tartozó, Hódmezővásárhely melletti kopáncsi telepen kezdte el a rizskutatásokat, majd a hatvanas években került a Holt-Körös partjára és élete végéig itt alkotott a rizságazat fejlesztéséért felelős tudományos főmunkatársként.

A MATE rektora felidézte, hogy személyesen is remek kapcsolatba kerültek egymással. Simonné Dr. Kiss Ibolya olyan kedves személyiség volt, olyan szeretettel beszélt a rizsről, hogy a laikusokat is magával ragadta.

Európai szinten maradandót alkotott az általa nemesített fajtákkal, de a termesztés agrotechnikáját és növényvédelmét is kutatta, fejlesztette. Az 1990-es ével elején Heszky László akadémikussal közösen Magyarországon elsőként állított elő biotechnológiai módszerrel rizsfajtát, a Dámát, emellett megalapozta a rizs biotermesztésének technológiáját is.

Számtalan eredmény kötődik a nevéhez, egy alapvetően nem rizstermesztő országban a legmagasabbra emelte az ezzel a növényi kultúrával tudományos ismereteket.
Öröksége tovább él, emelte ki a rektor, hiszen Szarvason működik az öntözési- és a rizskutatás. Jancsó Mihály tudományos munkatárs és munkatársai nevéhez már új rizsfajták fűződnek.

Dr. Gyuricza Csaba arról is szólt, hogy Simonné Dr. Kiss Ibolya Fülöp-szigeteki fajtákat hozott hazánkba. Most éppen fordított a helyzet, mi visszük ki a magyar fajtákat tesztelésre és ezeket prémium rizs termesztésére kívánjuk használni. Bár a hazai rizstermesztés fénykorában 40-50 ezer hektáron zajlott, mai vetésterület csak 3 ezer hektárra tehető, de Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye alkalmas a jó minőségű prémium rizs termesztésére. A rizzsel kapcsolatos tudás exportjára óriási lehetőségei vannak Magyarországnak.

Az eseményen további köszöntők hangoztak a Rizsszövetség képviseletében Ágfalvi László, a Nagykun 2000 Zrt elnök-igazgatója és Jancsó Mihály rizsnemesítő-kutató részéről.
Az ünnepség rizstermesztési emlékérmek átadásával folytatódott. Török Richárd szobrászművész alkotásaival Oláh Endre, a Rizsszövetség titkára, a Nagykun Mg. Zrt. korábbi vezérigazgatója, Veres János, a Rizsszövetség alapító elnöke, Giricz Máté gyomaendrődi termelő és Oláh Miklós, a Nagykun Mg. Zrt. korábbi rizságazatvezetője munkásságát méltatták.

Babák Mihály, Szarvas polgármestere a következő gondolatokkal búcsúzott az egybegyűltektől: – Végtelenül büszke vagyok arra, hogy növénytermesztők és agrárkutatók ma megemlékeznek egy olyan emberről, aki szintén sokat tett azért, hogy szakmájuk elismert legyen. Engedjék meg, hogy először megköszönjem Önöknek, hogy ma itt vannak, másodszor azt, hogy megtiszteltek bennünket a szobor felállításával, amivel megajándékozták a várost.