Hírek

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a tápanyag-gazdálkodás alternatív lehetőségeit vitatták meg a kieső műtrágya pótlására.  A téma időszerűségét elsősorban a műtrágya áremelkedése adta, ami Vajda Péter, a Phylozanit Kft. ügyvezetője szavaival élve nagyobb pofon az éghajlatváltozásnál. A földgáz árának emelkedése, a műtrágya felhasználásának megváltozott ütemezése, a klímasemlegesség célját kitűző uniós politikai kinyilatkoztatás olyan elemei napjaink gazdasági viszonyainak, amelyek változtatásra serkentik a mezőgazdasági termelőket.  

Dr. Juhos Katalin elmondta, hogy a baktériumkészítmények nem tápanyagot tartalmaznak a növények számára, hanem aktiváló szerepük van a talajban. A MATE adjunktusa rámutatott arra, hogy a talajban nagyságrendekkel több tartalék tápanyag van, mint amire a talajvizsgálati eredményekből számítunk. Nitrogénből 8, foszforból gyakran 4-5, káliumból akár 20 tonna található egy hektárnyi földben. Ezeknek azonban csak a töredéke vehető fel könnyen a növények számára. Az agyonműtrágyázott, agyongépesített, intenzív növénytermesztés feltételei között gyakorlatilag elérhetetlenek.

Természetes ökoszisztémában a talaj komplex táplálékhálója táplálja a rajta lévő növényeket és képes feltárni a tápanyagokat. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszanak a baktériumok, gombák, férgek, ízeltlábúak. Ebből a táplálékhálóból az intenzív növénytermesztés talajában alig maradt meg egy százalék. Be kell látni, hogy ha magasak a műtrágyaárak és tényleg csak ásványi formában kell a növényeket táplálni, akkor az egyre inkább gazdaságtalan lesz. El kell indulni picit visszafelé a történelemben, a táplálékháló újjáépítésével meg kell növelni a talaj erejét, biológiai aktivitását. Ennek lehet egyik eszköze a baktériumtrágya. A gombák és a giliszták megjelenéséhez komplex vetésváltásra, a vetésforgó és a talajművelés átalakítása is szükség van. A baktériumok elősegítik a szármaradványok gyorsabb mineralizációját. Ha nincs talajélet, akkor rá kell segíteni, mert egyébként a szármaradvány tápanyaga nem kerül vissza a biogeokémiai ciklusba.

Ma már megvannak a tudomány eszközei arra, szögezte le a Dr. Juhos Katalin, hogy megvizsgáljuk, potenciálisan mennyi felvehető tápanyag van a talajban, azt milyen mikrobákkal lehet aktiválni, és hogy azok a mikrobatörzsek megvannak-e a talajban, illetve megvannak-e a feltételei annak, hogy ott éljenek.

Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint a mostani műtrágyakrízishez hasonló szituáció alakult ki a rendszerváltáskor, amikor az orosz műtrágyák nem érkeztek be az országba. Egy-két évig nem tudtak mást csinálni a termelők, mint hogy nitrogén fejtrágyáztak. Úgy gondolja, hogy aki még nem vette meg a műtrágyáját a mostani  árakon, az  tavasszal, kisadagú fejtrágya egy-két menetesen kijuttatásával fenn tudja tartani a talaj tápanyagellátását.

Vajda Péter szerint bár ma már sok alternatíva létezik, de a műtrágyákat nem lehet teljesen kiváltani. Fontos, hogy nem a termés maximalizálására, hanem a költségek optimalizálására kell törekedni. Óriási veszély van ugyanis abban, hogy nagyon drága anyagokat használnak fel a termeléshez és nem tudni, hogy milyenek lesznek a terményárak. A talajba vitt baktérium vagy gombakészítmények, talaj- és növénykondicionálók variánsai beleférnek a növénytermesztésbe és szükség is van rájuk.

Jordán László, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal növény-, talaj- és agrárkörnyezet-védelmi igazgatója figyelmeztetett, aki növényekkel és talajjal foglalkozik, az élő rendszerekkel dolgozik. Az élő rendszerek rendkívül bonyolultak. Ha egy elemét kiemeljük, megváltoztatjuk, akkor nagyon sok más tényező fog változni vele.  Komplexen kell tehát gondolkozni. Akinek nem áll rendelkezésére a szükséges tudás, ne szégyellje, főleg ne sajnálja a forrásokat felkészült szakemberek megkérdezésére, mert a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazásához nem kevesebbet, hanem többet kell tudni.

Allacherné Szépkuthy Katalin, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető szaktanácsadója azzal a gondolattal zárta a beszélgetést, hogy a klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése ismeretében az az egyik legfontosabb teendő, hogy a talajra is élő szervezetként tekintsünk, tápláljuk, gondozzuk és vigyázzunk rá.