Hírek

Általános iskoláit Kisigmándon kezdte és Nagyigmándon fejezte be. A közgazdasági pályája a komáromi Széchenyi István Közgazdasági Technikummal kezdődött, tanulmányait érettségi után a Marx Károly Közgazdaságtudományi egyetemen folytatta, ahol okleveles közgazdász végzettséget szerzett 1966-ban. További pályája során a közgazdaságtan tudomány művelése iránti elkötelezettsége és a mezőgazdaság szeretete összefonódott. Tudományos fokozatait eredményező munkáival hozzájárult a mezőgazdasági termőföldek gazdasági értékelése elméletének tovább fejlesztéséhez, és korszerű matematikai statisztikai módszereket ajánlott a gyakorlat számára, elemezte a földtulajdon és földhasználat makroökonómiai kérdéseit, ágazatfejlesztési modelleket dolgozott ki, vizsgálta a munkatermelékenység, és az ár-érték viszonyok alakulását.

 

 

Munkáját az országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben kezdte. 1973-bam, 29 évesen szerezte meg kandidátusi fokozatát. Utána a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központba került, ahol gyorsan haladt a ranglétrán a főosztályvezetőségig, de még gyorsabb volt a tudományos előre haladása. A fiatal, szerény és szorgos tehetséget a tudományban már elismerést szerzett intézetvezetők támogatták, mint ahogy ő is jószívvel, önállóságukat is biztosítva egyengette, beosztottjainak pályáját. A STAGEK korszak 43 évesen az Akadémiai doktori címmel ért véget. A következő állomás a MÉM Kutatási Főosztálya, ahol csillogtathatta tudományszervezői, kapcsolatteremtői képességét. Mindig nyitott, segítőkész, briliáns ötletekkel teli emberként, széles kapcsolatot épített ki a hazai és nemzetközi kutatóintézetek és egyetemek szakembereivel és segítette a hálózatok kiépítését, tartós kutatási kapcsolatok létrejöttét. Igazi brain storming összejöveteket szervezett, amelyek nagy hatással voltak az agrárgazdasági kutatások prioritásainak meghatározására. A rendszerváltás után úgy döntött, hogy visszatér a kutatói pályára. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Tudományos tanácsadója, osztályvezetője, majd tudományos igazgatóhelyettese lett. Nagy hozzáértéssel, munkatársai szeretetével és tiszteletével körülvéve végezhette az intézet főleg alkalmazott kutatásainak irányítását, miközben komoly erőfeszítéseket tett az alapkutatások szükségességének elismertetéséért. Itt írta meg „A föld ára és bére” című munkáját, amire a piacgazdaságra való áttérés idején rendkívül nagy szükség volt. Ebben a tudományos elméleti és erősen módszertani megalapozás mellett, a földtulajdonosok, gazdák azon mindennapi kérdésére próbált választ adni, mennyit is érhet az adott földterület a piacon.

Egyetemünkre, az akkori GATE-re, majd Szent István Egyetemre 1999-ben került, amikor felkérést kapott a GTK Gazdaságelemzési és Módszertani Intézetének vezetésére. Az intézet profilja később a közgazdaságtudománnyal, és a jogi képzéssel bővült, ahol intézetigazgatói, tanszékvezetői feladatokat látott el nyugdíjazásáig, 2014-ig. A katedra számára egyet jelentett a hallgatók tiszteletével, a tehetséggondozás mellett mindig volt ideje a gyengébb teljesítményt nyújtók segítségére, akik nevelésének eszköze a dicséret, a biztatás volt. A modern matematikai

statisztikai módszereket nemcsak az oktatásba vezette be, de tudásátadásával, a kutatás iránti elkötelezettségével, a fiatalok, a tapasztalatlanabbak felkarolásával új lendületet és irányt adott az intézeti és kari kutatásoknak. Személyisége és emberi nagysága az egyetemi katedrán teljesedett ki igazán, oktatott, kutatott, példamutatásával nevelt professzorként, intézetigazgatóként, kutatási dékánhelyettesként és doktori iskola vezetőként. Jövőorientált, barátságos, az igazságot szerető és kereső emberként munkatársai bizalmát gyorsan elnyerte, választott tagja lett az Egyetemi Tanácsnak, a Kari Tanácsnak és több olyan bizottságnak, ahol a kollégák szakmai és anyagi elismeréséről döntöttek.

2000-ben az új típusú doktori iskolák megalakulásakor alapító tagként, működött közre a Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola létrehozásában. 2002-2014 között, annak vezetőjéként jelentős erőfeszítéseket tett, hogy az iskola az ország legjobbjai közé emelkedjen és nemzetközileg is ismertté váljon. A tudományos utánpótlás nevelésében betöltött szerepe nem fejezhető ki az ODT honlapján szereplő adatokkal (14 PhD és 7 sikeres kandidátusi fokozat), mert szinte valamennyi doktorandusz témavezetője volt. A doktoranduszok vizsgái inkább az atyai jótanácsokkal, biztatásokkal és szakmai segítségnyújtással fűszerezett, barátságos beszélgetésekre hasonlítottak. Minden disszertációt átnézett, hozzájárult azok módszertani, de akár stilisztikai javításához is.

Élete nem szűkölködött megérdemelt elismerésekben sem, ezek mindegyikét nagy megtiszteltetésnek érezte, örömmel fogadta. Legmagasabb kitüntetése a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés, amelyet 2014-ben nyugdíjba vonulásakor vehetett át. Professzori tevékenységét legjobban kifejező elismerése, a kutatók sokasága által is használt, agrártudományi jellegű egyetemek vezető statikusainak közreműködésével készült, Alkalmazott statisztika könyvért járó Nívódíj. A sok intézményi, társintézményi elismerések, egyetemi és kari kitüntetések közül, szívéhez legközelebb a PhD hallgatók által alapított „Professzor úr” elismerését, neki szóló köszönetüket kifejező, Arany Rózsa elismerés állt. A GTK egészére kisugárzó, a fejlődést elősegítő munkáját a kar legnagyobb kitüntetésével a „Pro Fakultate Emlékérem”-mel ismerték el. A kiváló pedagógusi, hallgató központú oktatói munkájának és vezetői tevékenységének elismeréseként kapott Professzor Emeritus címet 2014-ben.

A SZIE Doktori Tanácsának tagsága mellett a Budapesti Corvinus Egyetem, a Kaposvári Egyetem, és a Debreceni Egyetem Agrárcentrum Doktori Tanácsának is tagja volt. Rendszeresen részt vett az MTA Doktori Bíráló Bizottságának munkájában bírálóként és a bíráló bizottság elnökeként. 1986-tól az MTA Agrárközgazdasági Bizottságának titkára volt, 1998-tól 2008-ig elnöke, majd -haláláig- tiszteletbeli elnöke. Tagja volt az agrárközgazdászok világ és európai szervezetének. Szervezője, szervezőbizottsági tagja, szekció elnöke és előadója volt a hazai és nemzetközi konferenciáknak. Gondolatait, tudományos eredményeit könyvek, könyvfejezetek és rangos hazai és nemzetközi folyóiratok őrzik.

A szakmai közösség kiválóságainak elismerését jelentette számára az Akadémiai levelező tagságra való ajánlás. Ez nem adatott meg számára, de örök optimista révén nem keseredett el, munkakedve töretlen maradt és örömet jelentő munkája is akadt bőven, önzetlenül támogatta mások szakmai előmenetelét, és szórta tudásának, a tudomány tiszteletének magjait a befogadó fiatalok körében. Ilyenek pedig akadtak bőven, végzett tanítványait megtaláljuk a felsőoktatási intézményekben, kutató intézetekben is, és a gyakorlat más területein becsülettel helytállva

Szűcs professzor úr önéletrajzi regényében megfogalmazta hitvallását „a tanár igazi feladata az ismeretalkotás és a tudás átadásának művészi rangra emelése.”

1992-től tagja volt a Gazdálkodás szerkesztő bizottságának, elkötelezettségével, tapasztalatával és írásaival is hozzájárult az agrárközgazdaság vezető folyóiratának sikeréhez. Számos szakfolyóirat munkáját is segítette bölcs tanácsaival és gyakorlat számára is hasznos írásaival gazdagította azokat.

Rendkívül sokoldalú személyiség örömét a horgászatban, vadászatban, kirándulásokban, baráti beszélgetésekben, társasági összejövetelekben és sportban. Személyiségéről, bölcsességéről, emberi jóságáról, lelki gazdaságáról, életszeretetéről, műveltségéről verses köteteit olvasgatva kaphatunk igazi képet (Valaki hiányzik (1998), Csillagok szűrt fényében (2002), Szent Istvánnak fejet hajtva (2003), A változás örök hintajába zárva (2007), Rőzselángok melegében (2010)).

Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk néhány szót családszeretetéről. Felesége, Rózsa, fiai, Robi, Isti és Laci, valamint unokái voltak számára a legfontosabbak, de testvérei és azok gyermekei is helyet kaptak szívében, és soha nem feledte szüleit sem. Verseiben nagy szeretettel fejezte ki háláját a létükért, szeretetükért, a közös élményekért,

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy nagyszerű embert, kiemelkedő képességű, kivételes tudományszervezői készségekkel is rendelkező vezető kutatóját, elkötelezett professzorát veszítette el. Az egyetem munkatársai, életművének és emberi magatartásának tisztelegve búcsúznak tőle, nyugodjon békében!

Dr. Szűcs István, professzor emeritust az egyetem saját halottjának tekinti, emlékét örökké szívünkben őrizzük.